Balatonfüred-Csopaki borvidék LOVAS

A borvidék a Balaton észak-keleti részén található. Területe 2270 hektár.

Részei:

  • Balatonfüred-Csopaki körzet:

    Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly

  • Zánkai körzet:

    Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka

 

Történelem

Feltehetően már Probus császár idejében fejlődésnek indult a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés. A Baláca pusztán feltárt villa urbana romjai II. - III. évszázadból származnak. A szőlőmotívumú ornamentikán kívül a falfestményeken is szőlészeti tárgyú - főként szüreti - jeleneteket örökítettek meg. Balatonfüreden A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület, de 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspöknek többek között Csopakon is volt szőlője. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. Az elkövetkező századokban az ország kulturális élete áttevődött a Balaton környékéről a Duna vidéki várak körzetébe, így a füredi és a csopaki bor csak a vidéki nemesek mulatozását, s a jobbágyok búfelejtését szolgálta.

A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. sz.-ban újra fellendült Balatonfüred fejlődése, a XIX. század közepére pedig már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.

A kétezer évvel ezelőtti római települések maradványai, ásatások során előkerült emlékek szinte minden településen bizonyítják a szőlőtermesztés jelenlétét. A Csopak és Veszprém között található Nemesvámos község határában egy római kori település (érdemes megtekinteni), melyet ma Balácának hívnak, melyben szüretelők falfestményét is megtalálhatjuk az egyéb borászati eszközök mellett.

A borvidékhez tartozik Paloznak, az első szőlőművelő települése hazánknak, amelynek ismerjük a nevét. István király az 1018 körül alapított veszprémvölgyi apácamonostor ellátásáról gondoskodván, egy paloznaki szőlőst adományozott a monostornak. (A szőlős a magyar nyelv szava volt akkor, a szőlőművelő szolgára, aminek a görög nyelvű oklevélben ampelurgosz, a latinban pedig vinitor felelt meg.)

1055-ben húsz háznép (mausio) szőlőst kapott a tihanyi monostor az alapító királytól, I. Andrástól, melyet a tihanyi apátság alapító levelében olvashatunk. Az apátsághoz tartoztak: Dörgicse, Örvényes, Alsóörs, Pécsely, Felsőörs, Udvari, Vászoly, Szőlős. Írásos emlékek vannak e korból Tagyon, Szentjakabfa, Csicsó szőlőtermesztéséről is.

A borvidéken számtalan történelmi hely van, amely a szőlőtermesztés, a borászat jelenlétét, sikerét mutatja be.

A borvidéken a különböző egyházi rendeknek jelentős szőlőbirtokai voltak, amelyek jól szolgálták az egyházak érdekeit. Ranolder veszprémi püspök 50 kataszteri holdas csopaki területéből az 1880-as években Bécsbe szállította a Csopaki borokat.

Az országban elsők között alakultak az 1750-es években a szőlőhegy hegyközségek, amelyek szabályozták a szőlőtermesztés magaviseletét. A hegytörvényben foglalt artikulások minden fontos mozzanatra szabályt határoztak meg, melynek betartása kötelező volt. Aki nem tartotta be azt, adott esetben korbáccsal büntették (lopás a szőlőben stb.)

Adottságok

  • Kiváló minőségű talajok. (Kristályos pala, melyet homokkő, mészkő, illetve homok takar. Néhol a magas vastartalom miatt a föld vörös színű.)
  • Déli, délkeleti fekvésű, Balatonra nyúló szőlőtáblák.
  • A Balaton fény és hőgazdálkodása kedvező hatással van a szőlőtermesztésre.

A borvidék elsősorban a fehér borairól híres, de a vörösborok is jól megteremnek.

A borivás kultúrájának hagyományait a Balatonvin Borlovagrend őrzi.

forrás: balatonfured-csopaki.hu